Állok a buszmegállóban és nézem az ácsorgó embereket. Ahány arc, megannyi jellem. Mindegyikük egy külön ÉLET. Azon tűnődöm, kinek mi járhat az eszében és vajon hogyan folytatódik majd a napjuk. Az este beköszöntével nyugodtan, elégedetten hajtják majd álomra fejüket ? Vagy tele bosszankodással, haraggal, hogy megint nem végeztek mindazzal, amit mára beterveztek ? Ki tudja. Egy lány érkezik a tömegbe,a jelzőlámpa felől, szintén buszra vár. Látom, amint a fejek felé fordulnak, s elmenve előttük, csupán a szemük sarkából, de figyelik őt. A lány fiatal, üde és láthatóan ragyog. Szinte hallom, amint magukban megjegyzik az álldogálók : Mitől is ilyen boldog ez a lány ? Jah, neki könnyű, fiatal még, mi gondja lehet ? És, különben is a szülei biztosan mindennel kiszolgálják …. Mi lehet a titkuk azoknak, akik még e rohanó világban is képesek boldogok, elégedettek, kiegyensúlyozottak?
A folytatást itt olvashatod:
„Hiszem, hogy mindenki jó, szerethető és értékes. Hiszem, hogy a szeretet, a hála, a nagyrabecsülés, a tisztelet, a gyengédség, az empátia, a befogadás, megengedés előbbre visz, mint a harc, a küzdelem, a versengés, az elvárásoknak megfelelés.” ![advertisement](<p style="text-align: center; "><img src="http://harmoniawebshop.hu/image/catalog/bannerek/harmoniawebshop-hirkosar-hirlevel.jpg"><br></p> "advertisement")
![advertisement](https://harmoniavilag.hu/<p style="text-align: center; "><img src="http://harmoniavilag.hu/wp-content/uploads/2023/08/blogfeliratkoztato2.png"><br></p> "advertisement")