Veled is előfordult már, hogy szoros napirendet kellett követned ahhoz, hogy mindennel elkészülj, amit beterveztél aznapra ?

Velem már többször is. Volt hogy valóban sikerült minden teendőmet elvégezni, de olyanból is volt sok alkalom, amikor maradtak kipipálatlan feladatok. Ilyenkor persze bosszús voltam. Néha dühös is lettem és hagytam, hogy az érzelmeim rabságába kerüljek.Persze, ha így feküdtem le, az alvásom is zaklatott volt, hiszen a kisördög ott mondogatta, hogy: Hogy tudsz ilyen nyugodtan aludni, mikor még ez sincsen –  az sincsen elvégezve. Nyilván te is  el tudod képzelni, hogyan ébredtem és milyen volt az egész napom ezek után.

Aztán mit tettem ? Átírtam a következő napi listámra az elmaradt feladatokat, de ettől még cseppet sem lett jobb a napom. Korábban mindez akár egy negatív energiaspirálba is képes volt behúzni egy időre, de ma már nem hagyom magam. Sőt ! időt adok a spontaneitásnak is.A minap is egy 24 órás ügyelet végeztével számos tétel volt azon a bizonyos listámon. Hazaérve neki kezdtem a teendőknek,hisz estig is betartanak. Már jó néhány dolgot kipipáltam már a listámon, amikor egy  fenséges sugárnyaláb  bevilágította a szobámat. Kinéztem és akkor láttam meg csak, hogy  bár hideg van, hét ágról süt a nap.Nem tudtam megtenni, hogy ki ne menjek ebben az őszi napsütésben a kertbe.

Hát, nem bántam meg.Az őszi levelek színpompás látványa, a kishalak ficánkolása a kerti tóban, a még teljes pompájukban virágzó növénye, a fenyők illata valami csodálatos volt. Leila, az eddigi  legrendesebb kutyusunk hűségesen jött velem mindenhová.Bejártuk a kertet,ami nem mellesleg nem is olyan kicsi. 3001 nm .

Akkora lendületet adott ez a kis fél órás pihenés, hogy végeztem minden teendőmmel. A Lelked tudja, hogy mi a jó neked, hallgass rá.