Indiai történet

INDIAI TÖRTÉNET:

A barátom kinyitotta a felesége komódjának a fiókját és egy csomagot húzott ki belőle,
Ami selyempapírba volt betekerve.
Ez, mondta, nem egy egyszerű csomag, egy fehérnemű.
Eldobta a papírt, amibe volt téve és figyelmesen nézett a finom selyemre és csipkékre.
“Akkor vette, amikor először mentünk New Yorkba, 8 vagy 9 éve, nem használta soha. ”
Egy “különleges alkalomra” tartogatta. Rendben. Azt hiszem ez lesz a legmegfelelőbb alkalom.
Odament az ágyhoz, és odatette a fehérneműt a többi holmihoz, amit a temetésre akart vinni.

A felesége éppen akkor halt meg. . Felém fordult és azt mondta:
“semmit ne tartogass egy különleges alkalomra!
Minden nap amit élsz egy különleges alkalom. “

Még most is ezekre a szavakra gondolok, és arra, hogy mennyire megváltoztatták az életemet.
Ma már többet olvasok és kevesebbet takarítok.
Leülök a teraszon és csodálom a tájat, anélkül, hogy észrevenném a kertben a gazt
Több időt töltök a családommal és a barátaimmal és kevesebb időt dolgozva.
Megértettem, hogy az élet együttes történésének élvezése kell hogy legyen és nem a túlélés.
Már nem teszek el semmit. Minden kristálypoharamat használom mindennap.
Felveszem az új ruhámat, ha az ABC-be megyek, ha így döntök és úgy van kedvem.
Már nem rakom el a legjobb parfümömet különleges alkalmakra, használom mindig amikor csak akarom.
A szavak , mint az “egy napon…” és “majd legközelebb” kezdenek eltűnni a szótáramból.
Nem tudom mit csinált volna a barátom felesége, ha tudta volna, hogy nem lesz itt holnap amit mindannyian olyan könnyen veszünk.
Gondolom hívta volna a családját, vagy a közeli barátait.
Talán felhívta volna néhány régi barátját bocsánatot kérni, hogy elsimítsa az elmúlt dolgokat.
Arra gondolok, lehet, hogy elment volna enni valami kínai ételt, ami a kedvence. Ezek azok a kicsi meg nem történt dolgok amiket sajnálnék, ha tudnám, hogy az óráim meg vannak számlálva.
Bántana, mert elszalasztottam a lehetőségét, hogy lássam a jó barátaimat akiket majd meg akartam keresni “egy napon”.
Bántana, mert nem írtam meg bizonyos leveleket, amiket “majd egyik nap” meg akartam írni.
Bántana, és szomorú lennék, mert nem mondtam a testvéreimnek, a  gyerekeimnek elég gyakran,
mennyire szeretem őket.
Most próbálok nem késleltetni, továbbküldeni vagy elrakni semmit, ami nevetést, vagy jókedvet adhatna az életünknek.

Mindennap azt mondom magamnak, hogy : Ez egy különleges nap

És, Te milyen gyakran teszel el dolgokat egy bizonyos KÜLÖNLEGES NAPra ?