Élet írta igaz mesék – 1

Hol volt, hol nem volt, … a bizalomról szólt.

Kata, a barátja és Kata szülei,úgy hozta a sors, hogy huzamosabb ideje arra kényszerültek, hogy egy fedél alatt lakjanak.

Kata barátja nem volt az – az ezermester típus. Ezt már Kata édesapja az első percben kiszúrta. Ennek ellenére  jó szívvel fogadták a fiút.A fiú, a szeretetteljes bánásmód ellenére sem érezte jól magát a családdal. Nem tudta felvenni a család ritmusát és idegen volt számára a szeretet őszinte, kendőzetlen kinyilvánítása, amit a családban tapasztalt. Nem csoda, hisz édesapját korán elveszítette. Nem volt előtte apai minta. Kata apja hiába akarta terelgetni, nem járt sikerrel. A dolgot csak tetézte, hogy a fiú nap mint nap otthon volt, tanulni, dolgozni nem járt, csak kuksolt a szobájában, besötétített ablakok mögött. Semmihez nem volt kedve, nem volt célja az életben. A szülők még az elsöprő szerelem jeleit sem látták a fiatalok között. Lángocska volt, de az idősebb szülők bizton tudták, hogy ez nem szerelem igazán. Mikor ezt megemlítették Katának, Kata nem igazán lett ettől boldog és nem is értette miről beszélnek, hisz ő nagyon is szereti a fiút. A fiú viszont képtelen volt az érzelmei kimutatására. Soha nem tanulta ezt. Meg hát milyen dolog is, ha egy fiú érzelmes?!

Kata jól nevelt, iskolázott lány volt, akinek még  külön szakmája is volt. Bármit hozott is a sors, mindig a javára tudta fordítani a dolgokat és önállóan megállt a lábán. A dolgok oly sajnálatos fordulatot vettek,melyben Kata nehéz szívvel, de kénytelen volt megkérni szüleit, hogy hagyják békén a fiút. Megkérte, hogy ne zaklassák kérdésekkel, hogy mikor megy már dolgozni, miért nem vágta fel a fát , vagy miért nem segít a ház körüli munkákba?

Vajon Kata ennyire vak lett volna? Ennyire nem vette volna észre, mennyire mások ezzel a fiúval? Nem tűnt fel neki, mennyire kihasználja, manipulálja érzelmileg és anyagilag is a fiú ? Dehogynem. Először persze, magának sem merte bevallani, aztán már biztos volt benne. A kérdés: Miért nem küldte el a fiút? A válasz egyszerű: mert ő SZERETTE ÉS MEG AKARTA MENTENI ŐT.

A kérdés, hogy ilyenkor vajon mit tehet a szülő? Mit tehet amikor majd meg szakad a szíve, hogy vesztébe látja rohanni gyermekét?

„ A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve ” Ugye, te is hallottad már ezt a mondást? Életünk mozgató rugói a kapcsolataink. Ha szeretettel, odafigyeléssel vagyunk a szeretteink iránt, gyakran előfordul adott helyzetben  mi úgy véljük, más lenne a helyes döntés, helyes viselkedés, vagy cselekedet az ő részéről. Ha a szeretett személy nem abba az irányba mozdul el, ahogyan mi azt várjuk, reméljük, hajlamosak vagyunk dühbe gurulni, neheztelni rá. Ez semmiképpen sem jó megoldás. Két dolog miatt sem.

1.Az egyik, hogy szülőként nincsen annál fájdalmasabb, mint „elveszíteni” a gyermekedet  vita , nézeteltérés miatt.

2. Másrészt, amikor neheztelsz valakire, legyen az akár a gyermeked is, akkor igencsak eltávolodsz a szeretet rezgéseitől. Pedig mit szeretnél a legtöbbet adni a Kincsednek ? Persze, hogy Szeretetet. De a Szeretet és más kevésbé ezzel rezonáló gondolatok olyan érzéseket és energiákat generálnak, melyek az amúgy is bajban lévő embert, csak még mélyebbre taszítják egy lefelé irányuló spirálban.

Ugye, ezt nem akarod?  Egyszerre, egy azon időben csupán egyetlen érzés képes uralni a szívedet. Vagy szeretet, vagy neheztelés, és gyűlölet. Nos, miből szeretnél többet adni a gyermekednek?

Jó, de akkor most mit lehet tenni ?

Ahhoz, hogy ezt megértsd, el kell fogadnod azt a tényt, hogy minden értünk történik. Kata mellett is ott a Gondviselés. Lehet, hogy az adott helyzetben nem látod a dolgok jelentőségét és a miérteket, de bízz a Gondviselésben.

Másrészt  láthatod, –  csak egy kis tudatos odafigyelés az egész,  – hogy Te mint szülő , ha példát mutattál a gyermekednek, az nem fog köddé válni. Ha látod, hogy minden másban korrektül intézi az ügyeit, megáll a lábán, akkor  tedd meg kérlek, hogy MEGBÍZOL benne, most is, ebben az ügyben is. Hagyd, hogy járja a maga útját. Ne akard helyette megoldani az életét. Nem véletlenül kerül két ember egymás mellé. Dolguk, tanulnivalójuk van egymással. Ha a lecke véget ért, így – vagy úgy, rendeződik a kapcsolat is.

S, hogy mi lett Katáék történetének vége?

Kata és a fiú elköltöztek a szülői házból. Ám ez, elsősorban a szülők számára volt fellélegzés. Mert ugyan a különélés kezdetben felszabadultságot okozott Katának  is,hosszú távon nem változott semmi . Az alap problémák ugyanúgy jelen voltak. Egy nap Kata azt mondta: Eddig és nem tovább! És útjára engedte a fiút. Fájdalmas volt, majd bele halt. Szerencsére mellette voltak a barátai és a szülei. Továbbra is szorgalmasan dolgozott és hódolt kedvenc szenvedélyének a túrázásnak. Egy nap, amikor épp a magas hegyeket járta, szeme találkozott egy csodás szempárral, melyről aztán soha többé nem tudta levenni a szemét. Máig is élnek, ha meg nem haltak …